magaslat

ami nem feltétlenül szellemi

a jelenlegi munkám tökéletesen megfelel voltaképpen. számomra
semmittevés és szórakozás keveréke az egész, mégis mindenki el
van ájulva a tevékenységemtől és azt gondolja, hogy vagyok valaki
a cégnél, például mert közvetlen főnököm a tulaj, akihez
naponta járok be teljes természetességgel és simán kérek tőle
tüzet az iroda előtt, nem pedig oszlopok mögé bújok, nehogy lássa
munkaidőben cigizek. és közben nem félek tőle, mert a legkevésbé
sem tartom a főnökomnek, hiszen én nem dolgozom itt.
eljutottam 9 hónap terápia alatt oda, hogy a lelki egyensúlyomat
csak külső körülmények tudják megborítani, mert belül nagyon
jól érzem magam.
nem gondoltam, hogy valaha ilyet leírok, de tökéletes fizikai
állapotban vagyok, mellette pedig hónapokra attól a testformától,
amire 14 éves koromtól álmodoztam.
Anyámék szokás szerinti módon megint kihúznak a hitelkártyákból
ezzel végetér az az ötéves kálvária, amibe a saját hülyeségem
juttatott a lakásfinanszírozáskor.
megszerelődik az autó is végre teljesen, nagyjából három évvel
azután, hogy megvettem.
holnap felbecsültetem a lakást és elkezdem eladni. kifizetem a
lakáshitelt és a maradékkal kezdek valamit. például kiveszek egy
rendes lakást és valódi ágyban alszom, húsz év után.

egyre erősebb az az érzésem, hogy mindent elértem, amit érdemes
volt itt, ebben a keretben, ebben a városban, ezekkel az emberekkel
és innentől már céltalan időpazarlás csak folytatni.

a helyzet annyira nem is bonyolult, mert az úticélok gyorsan
szűkülnek:
nem kérdés, hogy európán kívül, mert falun belül semmi értelme
költözni.
legyen latin keresztény alapú civilizáció, mert nekem is volt
gyerekszobám és nem szeretem ha lefüggönyzött, körülmetélt nők
főznek az utcán.
ezek után már nem is kellene a következő feltétel, mert minden
érintett hely kiesett, de ahová megyek, legyenek túlnyomó
többségében a fehér vagy fehérkeverék lakosok.
az usába nem ezért, de nem megyek.
ausztrália nem érdekel, kanadában meg hideg és veszélyes állatok
vannak.
mi marad?
legyen valamilyen szintű liberális demokrácia, mondjuk nekem itthon
is az van, nincsenek abszurd igényeim.
legyen természetes a burgerking és a tömegközlekedés.
ne legyen mosókonyhaklíma és legyen tengerpart.
a fennmaradó két országból azt választom, ahol régebb óta nem
volt katonai hatalomátvétel. haha

most van az a pont, amikor dugnék azzal a meztelen felsőtestű
alakkal, akinek a fejetlen képe a serlokholmsz nevű csávó
kékiwiwes profilján látható.

no comment

a román, az orosz, az ügyvéd, az akinek még mindig nem tudom a nevét, az érettségiző, meg akire nem is emlékszem igazán.

az első edzőcipőm, ami nem tisza, egy fehér, fullbőr torsion kosárcsuka volt, élénkzöld háromsávval az oldalán műanyagból. azóta sem volt másik márka a lábamon.

a szüleimnek születésemtől fogva és nekem is a mai napig grundig tévévideódvdrádiókazettásmagnó van. ha ez a szegény haldokló csövesem végleg  megadja magát, maradok is, a törököknek hála a márka is lesz még jövő ilyenkor.

amióta van autó, az első alkalomtól fogva csak az ömvnél tankolok, mert valahol egyszer félreértettem valamit és úgy tudom, hogy az a legjobb benzin, mert ők nem veszik egyedül a moltól, ami pancsoltat terít, hanem ausztriából hozzák..

valamikor az ősszel az Öcsém elárulta, hogy a burgerkingnél bármit lehet kérni bármihez, tehát lehetséges például a dupla-vesztern-vopper szenya dupla sajttal, plusz békonnal és plusz hagymával a már benne lévőhöz képest, és csak paradicsommal, mint zöldség és az egész a reggelimenüs tojásrántotta szendvics zsömléjében, annak a rántottájával együtt. mindez például a reggelis alkotórészek miatt csak 10ig, bajnokok reggelije, hehe. azóta folyamatosan feszegetem a határaikat és jelentem, ha beleizzadnak is a kasszások minden alkalommal, mindig megcsinálják rendesen, az időnként elég bizarr összeállításokat. hetente kétszer. mekiben nem voltam egy éve. na jó, hazudok, de akkor is.

mindez azért jutott eszembe, mert a márkamániám nagyon hasznomra vált ma, miután dizájnosra takarítottam a havat a majdkét hónapja tetszhalott autón, a kép a fészbukon és elmentem kaját venni. ezer forintból, ami nekem nagyon nyugtalanító érzés, a spár felé menet, amikor tojásoszöldséget akarok csinálni és van otthon tíz tojás, meg kolbász, meg hagyma és kell 4 zsömle, egy paradicsom, egy paprika, meg valami hús, persze csoki és nem tudom, hogy elég lesz-e, és ez ciki, próbálni összeadni amit leveszek a polcról, csoki 199, hoppá, megemelték 269re a rumosat, csak a vacak tiramisus van 199ért, nyilván, mert mindenki a rumosat vitte és ez meg rájuk rohad, de legyen, megy négy zsömle á 14, paradicsom-paprika ára kilóban megadva, csak nem képzeled, hogy ki tudom számolni és elvesztem a fonalat, hogy most akkor 199, meg 4szer14 meg mittudomén, az összesen mennyi is, de csak biztos belefér az ezerbe, már mi kell még, sonka, 199 a kitudjamilyen 80g, de bőven jó, akármiből van, feltéve ha volt anyukája, csipszet nem kell és basszameg utálom a tiramisusat, legyen 269ért a rumos sogetten.

a kasszánál a kedves nyugdíjas, pinkkardigános, felékszerezett, nyakbavalós zsinóros szemüveges, sminkelthez megyek, nem a mogorva szakadt mélyhangúhoz és megnézetem mennyi pont van az ömvburgerkingnél folyamatosan feltöltögetett reklámkártyán, ezerszáz pontforint, amiből még négyszázvalamennyi meg is marad.

a kapitalizmus tökjól működik, nem szavazok a kretén elempére és maradt holnapra egy rugóm. zsír!

Elizabeth Taylor, beyazperdedeki en ünlü Kleopatra yüzlerindendi

The stunning living room, library and an elegant formal dining room all face Fifth Avenue. The remainder of the third floor is comprised of three grandly sized bedrooms, a chef's kitchen with an adjoining breakfast room, staff room and three bathrooms and a powder room. An exceptionally beautiful and grand staircase leads to four bedrooms on the upper floor plus an incomparable master bedroom suite, which has a private dressing room, a working fireplace, a corner windowed bathroom and a private wood-paneled study.

Skorpió : Okt. 23. - Nov. 21.

Sunyin ravasz vagy és cseppet sem megbízható. A csúcsot azért fogod elérni, mert egy gramm erkölcs nem sok, annyi nem szorult beléd. A legmocskosabb rohadék vagy az egész zodiákusban - hála az égnek a legtöbb Skorpiót idejében kinyírják.

Imádom a rajzfilmeket, a zenét, a színházat, könyveket, állatokat. Szeretek természetet járni, vagy csak úgy sétálgatni, még sok minden mást. A többit személyesen...

El último concierto de la gira de despedida de Héroes del Silencio tuvo lugar en las proximidades de la ciudad de Valencia, en el Circuito Ricardo Tormo de Cheste, el día 27 de octubre.

La asistencia masiva al concierto (80.000) personas, y la falta de previsión de la organización, originaron un caos circulatorio durante más de cuatro horas, además de 20 kilómetros de retenciones que imposibilitaron el acceso a miles de seguidores. La situación llegó a ser tan caótica que muchos fans decidieron abandonar sus vehículos en plena autovía A-3, que quedó colapsada.

El concierto en sí fue el más emotivo de toda la gira. Comenzó con el típico "El estanque" y culminó con la también habitual "En brazos de la fiebre", tras un repaso a sus temas más conocidos de más de dos horas, con momentos como la interpretación de "La chispa adecuada" con la única iluminación de los mecheros y teléfonos móviles del público. Hasta tres veces volvieron al escenario para culminar el show, cuyo punto final pusieron los habituales fuegos artificiales. Entre las frases que Bunbury dedicó al entregado publico:
"Hace 24 años que empezamos en esto y ustedes han hecho posible lo que parecía imposible. Ustedes nos han hecho grandes y se lo tenemos que agradecer."

Sus últimas palabras sobre un escenario como miembro del grupo fueron:
"Muchísimas gracias, ha sido un verdadero placer estar con todos ustedes. Nosotros somos Héroes del Silencio, no se olviden. Hasta siempre."

I think it would be awesome if Joe Jackson (Michael’s father, not the white dude) wanted to continue to capitilize on his son’s fame and dug up Michael in a year or 2 after he started to decompose and had the “Michael Jackson Thriller Revisited” tour. He could have strings attached to his arms and legs and have a puppeteer moving him across the stage. And for obvious reasons they wouldn’t need even to make him up in the zombie makeup. I’d pay to see that.

The vernacular language is Shanghainese, a dialect of Wu Chinese, while the official language is Standard Mandarin. The local dialect is mutually unintelligible with Mandarin, and is an inseparable part of the Shanghainese identity. The modern Shanghainese dialect is based on the Suzhou dialect of Wu, the prestige dialect of Wu spoken within the Chinese city of Shanghai prior to the modern expansion of the city, the Ningbo dialect of Wu, and the dialect of Shanghai's surrounding rural areas now within the Hongkou, Baoshan and Pudong districts, which is simply called "Bendihua", or "the local dialect". It is influenced to a lesser extent by the dialects of other nearby regions from which large numbers of people have have migrated to Shanghai since the 20th Century. Nearly all Shanghainese under the age of 40 can speak Mandarin fluently. Fluency in foreign languages is unevenly distributed. Most senior residents who received a university education before the revolution, and those who worked in foreign enterprises, can speak English. Those under the age of 26 have had contact with English since primary school, as English is taught as a mandatory course starting from the fourth grade.

Hm, I don’t know. I think this might still be too subtle. Next time I’d like to see them capitalize random letters that spell out “HE’S GAY” or compare something he did to a massive storm that swallowed seamen, something like that.

El Príncipe Felipe recibiría a Héroes en audiencia y se declararía admirador y seguidor de su música. Según el VHS "Rarezas" (EMI), Bunbury declaró, a la salida, que era republicano. Tiempo más tarde, también diría que la foto en la que sale el grupo con el Príncipe sólo la pondría en el baño de su casa.

Maybe the W.I.C. with the sink and refrigerator is a great darkroom if you are a photographer ... or a great place to wash your knives and store your victims if you are a psycho!

Bang on. You can buy a cheap car that takes you to work economically and you may be pleased with the savings you’ve made. But saving money is never joyful. It is mean-spirited and demonstrates that you have a heart of coal. If you wish to lead a joyous life, you should always spend 10% more than you earn.

A Suzuki felvásárlásáról szóló hírekkel kapcsolatban Martin Winterkorn, a konszern vezérigazgatója is tett egy megjegyzést egy hétfoi sajtótájékoztatón: azt mondta, a japán cég kínálata kiváló kiegészítoje lenne a Volkswagenének.

Ez utóbbi megállapítás egyébként helytálló is: a Suzuki a kisautók, a terepjárók és a motorkerékpárok fejlesztésében a legerosebb, és épp ezek azok a területek, amelyeket a Volkswagen nemigen fejlesztett az utóbbi években. Ha a két vállalat valóban összefog, akkor közös erovel az összes létezo szárazföldi jármukategóriát lefedhetnék.

A Volkswagen csoport jelenleg kilenc márkanéven kínálja termékeit: a VW személy- és teherautós üzletága mellett az Audi, a Bentley, a Bugatti, a Lamborghini, Seat, a Skoda és a Scania is a vállalathoz tartozik. Ezek mellé jön rövidesen a Porsche, mint tizedik márka, miután lezajlik a fúzió a stuttgarti sportkocsigyártóval.

Shanghai and Hong Kong are rivaling to be the economic center of the Greater China region. Hong Kong has the advantage of a stronger legal system, international market integration, superior economic freedom, greater banking and service expertise, lower taxes, and a fully-convertible currency. Shanghai has stronger links to both the Chinese interior and the central government, and a stronger base in manufacturing and technology. Shanghai has increased its role in finance, banking, and as a major destination for corporate headquarters, fueling demand for a highly educated and modernized workforce. Shanghai has recorded a double-digit growth for 15 consecutive years since 1992. In 2008, Shanghai's nominal GDP posted a 9.7% growth to 1.37 trillion yuan. The Shanghai Stock Exchange is the world's fastest growing, with the Shanghai Composite Index growing 130% in 2006.

Después de once años, Héroes volvieron a Sevilla para su concierto del 20 de octubre, en el Estadio Olímpico de La Cartuja.
70.000 espectadores asistieron al concierto, la mayor cifra registrada hasta entonces en el tour, donde así se presentó Bunbury:
"Sevilla, buenas noches, un placer estar con ustedes, os queremos dar las gracias por lo grande que se ve esto..."

Along with the 9,000 square feet, eight bedrooms, four fireplaces, wood-paneled study and other standard stuffy Fifth Avenue decor, the 16-room duplex Damon peeped comes with an interesting price history: After hitting the market for $47.5 million one year ago, the asking price has plummeted to $19.9 million—just your typical 58% drop. Equally as epic: the floorplan.

azért mert:

nyitott, kíváncsi, és minden alkalmat megragad hogy vigyorogjon
férfi
amit tánc néven csinálunk inkább szeretkezés
teljesen kretén
eddig kapni szeretett, most jön rá hogy imád adni
egy percet sem tölt azzal hogy ne az legyen aki
kalandokról álmodik
he is fucking sensing me
egyszer sem hallottam még semmi rosszindulatut tole
o jó ember
britney-tol, pink floydon-át, debussy-ig? és sok sok sok más mindenre még. mint már említettem kretén : )
és perverz
és megtáncoltatja a kocsmárosnomet
és énekel

2009.08.09. 10.59

 

 

már csak azért is kell sokáig élni, mert látni akarom Kínát 2050ben.

 

kikapcsolták a netet itthon, de szerencsére most már nem vagyok
korlátozható, hehe
Dimával láttam a vámpíros baromságot, csak a farkasember
kiscsávó teste miatt, ami nem érte meg, mert a vámpíré sokkal
szebb, bár azon meg csillámporos smink volt.
meg úsztunk, szaunáztunk, dzsakuzziztunk, többször váltogatva,
majd főzött oroszt és ki is csináltunk egy kicsit, de még az
egész előtt a délután elmondtam neki, hogy kapcsolatra nem
gondolok, így nem gond, hogy holnap délután Grace után megint
felmegyek hozzá strandolni és megnézni a vámpíros első részét,
hehe

azért gecimódon hiányzik még mindig.

dolgozom dolgokon és dolgoznak bennem dolgok. 

előtte pedig beszéltem Keresztapával, aki holnapra megígérte, hogy visszahív és kitalál valami munkamegoldást.

főzött nagyon finom srimprizottót, közben én egy cigit. megettük és közli, hogy hívpozitív. mikor eljövök, megnyugszom, hogy van simán olyan felnőtt csávó, aki meg tud fogni felnőttként és ez nagyon széppé teszi ezt a geciközelben becsapott aknagránátot. 

az első ember, akit még a kapu előtt megláttam, ő volt. és nem mehettem oda hozzá, hogy megöleljem és megszorítsam, hogy mennyire hiányzott. és előjött minden. amikor táncolt, ahogy másra nevetett, ahogy észrevett és a szemembe nézett, amit nem tudtam tartani egyszer sem, mert azt éreztem, hogy megnyílik a föld alattam és a sötétbe esem. teljesen rossz, helytelen és hiábavaló dolog, de nagyon vágyom rá. még ha tudom, hogy soha többé nem fog úgy nézni rám, az ölembe ülve, hogy milyen nagyon régen várt rám, nem fogja mondani, hogy szeretlek, még ha tudom, hogy nem is érzi őszintén. eltörtem.

kemény

kurvajó, szakállas, szépseggű, szürkepólós pincércsávó a kiadóban, ahol Todorival longtájmnószí, serdalav, spanglit teker a galérián, elszív a jókain, ő összeesik mert régenmárnem, visszatámolyog és körjéger kólával, a Festő is ájfónt akar, bár nem a grindr miatt, hotel california a jókain a kocsi felé, majd miután hiszen megvan a szöveg vissza a térre és a feszület tövében végigénekel akapella ketten, elviszem a nyugatihoz, mert gépezni kell rezsire, forgácsnál meglepetésre helybenevés, pont váltáskor a szexi konyhásgyerek épp távozik, bár nem fekete atlétában, mint nyáron, de a fagyit elhozom, miután kiwifiztem magam, kikefélem a gyereket a kádban, amig tátott szájjal hörög a gyönyörtől, a szőrt a vécébe, mert eldugul a lefolyó, valami pornót keresek és a 2007es utolsó koncertturnét meghallgatom HdStól.

bár minden este ilyen lenne.

és közben pedig sosem voltam ilyen jó formában fizikailag. egy hónapja jógázom minden nap majd egy órát, csinálok háromszáz fekvőtámaszt és ötszáz hasprést naponta és csak annyit dohányzom, ami a fűhöz szükséges. azaz naponta háromtól öt szálig.

élvezem amit a tükörben meztelenül látok és ezt csak fokozza, ahogy mások reagálnak rám meztelenül és ruhában.

mit kell tennem, hogy a fejemben belül is jó legyen, ne csak kívül?

 

egyszer már működött ez, ezért megint megpróbálom.

szerdáig nincs Grace, tehát vettem három üveg citromos sört, miután hazajöttem Anyáméktól, mert valamire szükségem van. átdolgoztam a napot négyig, majd találkoztam egy csávóval, aki érdekesnek tűnt a rómeón, bár gyanús kellett volna legyen, hogy minden mondatát vigyorral fejezi be, persze semmi esélye, így egy óra erőltetett beszélgetés után otthagytam. a kocsiban a háza előtt majdnem elbőgtem magam a tehetetlenségtől, mert senki nem volt, akit fel tudtam volna hívni, hogy elmondjam mennyire magányos vagyok és mennyire vágyom arra, hogy valakinek szüksége legyen rám. 

kevés a heti egyszeri terápia, minden nap szükségem lenne arra, hogy valaki meghallgasson és ne legyek bezárva a fejembe és a szobámba és az életembe, ahol nem jutok előre, csak omlik a fejemre az egész környezetem, a munkám, az emberi viszonyaim, a rettegés a másnap reggeltől, amikor ki kell menni az utcára és el kell játszani, hogy tartom magam, majd déltől kezdve a rettegés a hazameneteltől, amikor becsukom a szoba ajtaját és rámdőlnek a falak, amikor az első dolog kiütni magam, hogy minél gyorsabban elteljen az este és le lehessen feküdni becsukott szemmel elképzelni elalvásig, hogy milyen lenne másnak lenni, más életét élni, ha nem kellene együtt élni a fejemben magammal és azokkal a minden napomat átfogó félelemmel és kilátástalansággal, amiről semmi, de semmi nem tudja elvonni a figyelmemet. és itt a Laci szerepe nem sok, de, nagyon is sok, akárhogy próbálom kicsinyíteni, nagyon, nagyon, nagyon nagy fájdalmat és csalódást okozott nekem, pedig tudom jól, mennyire szerencsém van, hogy egy hónapig tartott csak az egész viszony vele, mert minden további nappal csak jobban tönkretett volna. nem szeretett, nem becsült meg, nem törődött sem velem, sem az érzéseimmel, nem volt tekintettel rám és egész egyszerűen nem érdemelte meg amit adtam neki.

mindazonáltal , bár azt akartam mondani, hogy nem jutottam előbbre, mégis kurvára sokkal előrébb vagyok, mert tudom, hogy mi az, ami elfogadhatatlan már. nem megyek bele eszetlenül bármibe, bárkivel és ha valami nem tetszik, akkor meghúzom a vonalat. nem szopattam le a mai csávót sem, pedig egy szavam kellett volna és nem fogom többet keresni aki tegnap leszopott, mert a fotómodell, azt már tudom, hogy beteg dolgot takar el, ha csak a szépség az egyetlen, ami meghatározza a személyiségét, értelmi és érzelmi háttér nélkül.

pénteken Szabival elmentem az Iparra, mert a Viktorral álmodtam, hosszú ideje először. jó volt nagyon, bár ma felajánlotta, hogy átjön, csak hogy velem lehessen, ami nagyon kedves, de nem tudok mit kezdeni vele. holnap beszélek vele és megpróbálom valahogy tisztázni, hogy nem tudok neki többet nyújtani ennél, még azt sem nagyon, hogy nálam legyünk és ne csináljunk semmit. sajnálom, mert tudom, hogy benne megvan a szándék, de nekem nem tetszik mint férfi és nem tudok mit kezdeni a huszonkét évével sem. 

tegnap voltam Zo'éknál este, akik azon kevesek kettője, akikkel el tudok lazulni és nem forogni a fejemben. Judit szerint az olyan helyzeteket kell keresnem, ahol nem érzek késztetést a fikázásra, mert úgy néz ki, hogy ekkor vagyok magam és érzem magam a helyemen. ez pont ilyen helyzet és kapcsolat. de természetesen nem kizárólagosság, mert nekik is csak egy kis szelet vagyok az életükben.

Zolival viszont úgy érzem eljutott olyan pontra a barátság, mint tavaly Ferivel, aki miután megtalálta a társát, már nem tartott igényt a közeli kapcsolatra. hiányzik ő is, de csak azért, mert nekem szükségem van rá és szeretném, ha neki is olyan fontos lennék, mint ő nekem, nem erőltethetem magam. az ember unalmassá lesz, ha csak segítségre szorul és nem tud mást adni csak fejfájást.

de akkor kinek mondjam el, hogy fáj?

ez most nem segített, mert csak szarabbul vagyok.

 

"the most important thing to learn, is that one must roughly know what the rules are, before one can afford to disregard them"

Elisabeth David

most az előbb, hazafelé a Románoktól láttam életemben először igazi, élő patkányt. a Fenekesi úton, a Hidász utcánál, a házfalnak lapulva szaladgált a járdán, nagyon jól nézett ki.

2004ben találkoztam vele először, talán melegrandin írt. a Dara téren ültük a jobb oldalon egy helyen, fehér, hosszú póló volt rajta és napszemüveg, farmer. órákat beszélgettünk és nagyon megfogott. augusztus végéig tartott, talán egy hónapig, amikor Nagyanyám rossz tanácsaira hallgatva kiprovokáltam, hogy kidobjon. akkor valami eltörött. majd három évig utána nem mentem a Leningrád közelébe.

belemenekültem CHba a kidobás után három nappal, három évre, ami minden értelemben leépített, a saját hibámból, nem győzöm verni a fejem. nagyon előrevitt a végén és utána egy hónapig megint elindultam magam felé, de a régi reflexek belevittek a Dvel való egészségtelen kapcsolatba.

ekkor találkoztam vele három év után újra és dermesztő volt a találkozás, a Feribácsi lakásában, ahol nem volt a nagy, politúros íróasztal, a tetején az üveglappal, a fényképekkel és préselt levelekkel alatta, és a teljes Révai, hanem olyan buzik, akik mindig lenni akartam. persze megintcsak az életemet akartam megoldatni vele, ami persze nem sikerült. az egész ismeretség megint lényegében megszűnt, amig egy év D után újra nem lettem megint valami más és dugtunk szenteste. meg mellette nagyon sokat beszélgettünk is, ami teljesen összezavart. mivel akkor még nem volt Jung és a Nagyanyám már régen nem élt, mindenféléket kavartam bele a viszonyba, ami majdnem elvezetett oda, hogy megint kidobjon az életéből. ekkor jött a Brutál, most július végén amit még nem tudok melléállva nézni, ezért hagyjuk.

utána pedig viselte a szarlétemet, meg a sajátját és közben nagyon jó barátom volt.

most azt érzem, hogy nincs szüksége már úgy rám, mint eddig és ez elszomorít, viszont nem is feltétlenül egészséges ilyen közel nyomakodnom hozzá, ezért és itt van, hogy nem tudom megfogalmazni ami a fejemben van, mert nem látok semmi konkrétat, csak általános nyugtalanító érzést vele kapcsolatban és ez nem jó.

oké, kell kábé 350ezret spórolnom tavaszig, ami a repülőjegy Le A Tengerhez és még két kiló, hogy vagy három hétig ellegyek belőle. a terv az, hogy felmérem ez alatt az idő alatt a terepet munkaügyben és egyáltalán megnézem, hogy tudok-e létezni abban a közegben. a munkaszerzés egyik és magamat ismerve a leghatékonyabb módja az lesz, hogy járom az expat kocsmákat és persze a buzibárokat, kapcsolódni. ha a Szigeten basszameg működött és basszameg, hogy nem használtam ki a lehetőségeket, akkor majd tíz évvel később nehogymár ne sikerüljön.

persze közben elkezdem tanulni a nyelvet, valamilyen módon. a logikájában elég jól haladok és mekkora meglepetés, az írásában is tudok rendszert találni... beteg állat vagyok, tudom.

kevés dolgot akartam ennyire eddig és tudtam, hogy meg fogom csinálni. 

 

 

de a gyerek nem hagy nyugodni, mert mit csinálok vele? komolyan.

mellettem alszik a kanapén a gyerek, miután az egész estét rajtam-mellettem-közelemben töltötte. jó érzés, hogy még ha senki más nem is lenne körülöttem, egy lénynek biztosan szüksége van rám és boldog a közelségemtől.

ha hozzáérek, akkor pedig berreg.

 

alig jut már eszembe és ha igen, gyorsan lerendezem magamban. de még nem tudok a Nyilason keresztülmenni.

 

My visitors during the last 72h » 571 Visitors